Így tegyél szájkosarat a belső kritikusodra

"Nem fog menni." "Nem vagyok elég jó." "Mások mindenben sokkal ügyesebbek, mint én." Bizonyára a te fejedben is megfordult már néhány hasonló gondolat, hiszen mindannyian ismerjük ezt a szemét kis megjegyzésgyártót, aki mindig ott van, amikor valami nagy dologra készülsz, vagy csak szeretnéd jól érezni magad a bőrödben. Ez a lehúzó, negatív belső hang régen, gyerekkorodban talán valóban megvédett téged a kínos vagy veszélyes helyzetektől, felnőttként azonban inkább csak megkeseríti a mindennapjaidat. Ismerj meg néhány egyszerű technikát, amivel elhallgattathatod!

Az első lépés: kapd rajta!

Ha erős véleményű, gyakran és akár túlzóan kritizáló szülőkkel/gondviselőkkel/tanárokkal körülvéve nőttél fel, jó esély van arra, hogy felnőtt korodra teljesen internalizáltad ezeket a negatív üzeneteket, és ma már a te hangodon szólnak a fejedben. Az első lépés ahhoz, hogy elcsendesíthesd, annak tudatosítása, hogy valójában ezek nem a saját érzéseid és gondolataid, hanem olyan maladaptív gondolati sémák, amik akadályoznak a céljaid és a belső béke elérésében. Gyakorlat: Vedd észre, amikor aktivizálódik a belső kritikus! Milyen helyzetekben jön elő, és mit mond? Mik a kedvenc, visszatérő dumái, mit tenne a Best of lemezére? Írj le részletesen három olyan helyzetet, amikor nyakon tudtad csípni! Ez a tudatosság szükséges ahhoz, hogy kontroll alá vonhasd a belső kritikusodat.

Ez tényleg igaz? Ha már felismerted, hogy "új üzeneted érkezett", itt az ideje megvizsgálni, mennyire van alapja ennek a kritikának. Tényleg, 100%-osan úgy van? Milyen tényekkel tudod ezt alátámasztani? (Figyelem, a "Tuti biztos, hogy mindenki utál" és a "biztosan nem fog sikerülni" nem tény! :)) Ha alaposan megvizsgáljuk, gyakran kiderül, hogy ezek a negatív gondolatok régi félelmekből és olyan sémákból erednek, amik már nem aktuálisak, és nem tükrözik a mai valóságunkat.

Gyakorlat:

Fogj egy gyakori kritikát, amit magadnak mondasz, és kérdezd meg magadtól: „Ez valóban igaz?” Próbáld megérteni, hogy mikor és miért alakult ki ez a gondolat, és mi szól mellette vagy ellene a jelenben.

Legyél a jóbarátod

Még a legkeményebb maximalisták sem szokták azt mondani az éppen szomorkodó vagy aggódó barátjuknak, hogy "hát igen, te tényleg baromi béna vagy, jól érzed, nem fog ez neked menni", hanem megadják azt az együttérzést és bátorítást, amire az illetőnek szüksége van. Akkor magadnál miért gondolod, hogy a szapulással és a saját önbizalmad lerombolásával fogsz optimális eredményt elérni?

Azt mondják, sosem fogod tudni jobbá gyűlölni magad - az önmagunk felé gyakorolt empátiának és elfogadásnak viszont meglepően hosszú árnyéka van.

Gyakorlat:

Ülj le a kanapéra, és képzeld magad mellé egy jóbarátod, ahogyan a te aktuális kínodat a sajátjaként meséli. Próbáld meg átélni, mit éreznél ebben a helyzetben, és miket mondanál neki. Majd pedig mondd is ki hangosan, a saját neveddel ezeket az együttérző, kedves és bátorító gondolatokat! A belső párbeszéd nagy hatással van a pszichénk megfelelő működésére - igyekezz minél szeretetteljesebbé tenni!

Fókuszálj a sikerekre

Amikor az ember az önszidás pocsolyájában fetreng (vagy, lássuk be, olykor akár lubickol), persze semmi nem tűnik elég jónak. "Nekem nincsenek sikereim", hallom az ügyfelektől, miután 40 perce sorolják a jobbnál jobb, lenyűgözőbbnél lenyűgözőbb eredményeket és fejlődési pontokat. A mi kultúránkban sajnos nem divat, hogy az ember büszke legyen magára, és sokszor azonosítják a nagyképűséggel, pedig a jól végzett dolgok feletti öröm rendkívül fontos motivációs faktor. Nem vagy attól szerénytelen, ha bevallod magadnak, amikor valamibe energiát fektettél - a végeredménytől függetlenül ez elég ok az elismerésre.

Gyakorlat:

Kezdd el naplózni a sikereidet - nem számít, milyen apróságról van szó, írd fel a telefonodba vagy egy fizikai noteszbe, hogy rosszabb napjaidon rácsodálkozhass! Nem vesztetted el a türelmed, amikor az ötödik kérésre sem vette fel a cipőjét a gyerek? A héten egyszer sikerült korábban lefeküdnöd? Időt szántál arra, hogy feltöltődésképp olvass egy kicsit, vagy kiálltál magadért egy megbeszélésen? Király! Írd fel, és emlékeztesd magad, hogy nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy fejlődj és boldogabb legyél. (Elképzelhető, hogy eleinte nehezen fogsz tudni sikereket azonosítani, de a gyakorlással ez napról napra könnyebb lesz! Ha teljesen elakadsz, mesélj a napodról egy barátodnak vagy a párodnak, és kérd meg őket, hogy "hallják ki" belőle, mit érdemes kiemelni!)

Tágítsd a perspektívád

A belső kritikus sokszor azért lép közbe, mert attól félünk, hogy hibázni fogunk, elbukunk, vagy megalázó helyzetbe kerülhetünk mások előtt. Ha bejelez ez a "vészcsengő", érdemes megvizsgálni ennek a valóságtartalmát: fog ez számítaniegy, öt vagy tíz év múlva? Valóban élet-halál komolyságú helyzetről van-e szó, ami, ha nem járunk sikerrel, ténylegesen megbélyegez majd az elkövetkező évekre? Vagy - és azért ez a gyakoribb - az esetleges kudarc rajtunk kívül szinte senkit nem érdekelne (hiszen más emberek is saját magukkal vannak elfoglalva). Ha elfogadod, hogy a hibák a tanulási folyamat természetes velejárói, akkor máris egy lépéssel közelebb vagy ahhoz, hogy elengedd ezt a nyomasztó érzést. Beszélnél erről egy szakemberrel? Foglalj ingyenes konzultációt!

Kíváncsi vagy, mire képes az az éned, akinek nem szívja el az energiáját a gonoszkodó belső kritikusa? Itt az ideje, hogy átvedd az irányítást, és megteremtsd a saját, támogató belső hangodat! Próbáld ki ezeket a technikákat, és figyeld meg, milyen változást hoznak az életedbe. Ha pedig úgy érzed, szükséged van egy kis plusz támogatásra ebben a folyamatban, foglalj ingyenes konzultációt, hogy a belső kritikus helyett végre a valódi önbizalom váljon a társaddá!